Nyírő József a havasok könyve   5 

 2014.július. 28. hétfő fél 6.

Kapcsolódás a természet és ember viszonyában, állati természet az emberben, természet bemutatása, vagy pszihológiailag önismeretre való rávezetés..... " ahogy tettszik ".....

Előadás sorozat 5.rész.

mesélő: orfeoszi (O.Szabó István) 

 http://indafoto.hu/gaborapuka/image/21340687-539a9462/625669

orfeoszi mondja: beszélek hozzád, hogy tudomásodra

hozzam, amit a száj, sziv tud.

Mesélek neked, hogy amit látok, te is lásd. Lásd, hogy látsz.

- belépés díjtalan - 

Témája :  - Az anyamedve IIX

 "   - No mi van azzal a boccsal?

  Az apa mogorván fogadta:

 - Eleget mondom, ki kell tekerni a nyakát!

 Az anyamedve fájdalmában öklével a földet verte, de erre a szóra felkapta a fejét és villámló szemei gonosz dühvel tapadtak emberére, ki vállat vont és lomha rengéssel elindult a málnavész felé.

 Szegény kis bocsocska – alig hat hónapos, kedves kis fiúcska – megtört szemekkel didergett a fák gyökere alá vetett vackon. hasacskája felpuffadt, homlokán verejték gyöngyözött, testecskéje reszketett, szájaszéle elfehéredett, orra gombja száraz és szürke volt, mint a föld, bőre már kékült és görcsök rángatták belső részét. Mikor anyja ölébe vette, vinnyogva bújt a melléhez, reszkető karocskáját átvetette a nyakán és a világ minden panasza benne volt esdeklő szemeiben. "

                        - Cigány az erdőn IIIX

" Meglepetve látom, hogy a közelemben ribirongyos lepedős-cigány lopakodik. Fénylő fekete haja vállára hull, füstös arcából kivillogó éles szemei kékes fényt vetnek maguk körül. Csupasz mellén bodros fekete szőr. Izmos, hajlékony, fiatal és nyugtalan. gondtalan, szabad feketerigó. Övé az erdő, mező, patak s a nap az égen. Csak a mának, percnek él. Bú, baj, gondolat nem bántja, érzékei kinyilt fekete virágok és csak játszik a mindenséggel. Jól teszi! Ez az ő napja. Mindig irigyeltem ezt az életet. Hej, ha énis cigány lehetnék, akinek csak megszokásból van rézüst a hátán, de olyan vele, mintha a világ boldogabb felét ellopta volna és most azt fürkészné, hogy hová rekkenthetné. Az én zsebemben is cifra, rezes, csillagos bicsak volna és semmi egyéb. Egyetlen vagyonom, mit az utókorra hagyhatok. "

                  - Farkasok IIIIX

" Ha az ég leszakad, akkor se lepőnek meg jobban a pásztorok. Ilyen hihetetlen dolog nem történt, amióta a világ fennáll, hogy Rab Péter féljen valamitől. Ez a kemény, vasból való ember, ki képes puszta öklével leütni a marhát!

    - Vagy én bolondultam meg, vagy a te eszed ment el! – jegyezte meg fejcsóválva Nőrinc, de az öreg Üdő Márton elgondolkodott s merően ránézett Rab Péterre:

    - Te akkor valami rosszat csináltál, Péter!

    - Én elég rosszat! – ismerte el az ember.

    Hallgattak, hogy mondja tovább. Rab Péter felfohászkodott:

    - Tudják-e, miért sír a farkas?

    - No?

    - Azért, mert odakünn Kútpataka fejiben összetiportam a két kicsi kölykit!

   - Híjj a Ponciussát! – Ütődött meg Üdő Márton. – Hol volt a szépeszed?... No, ez elég baj!

   - Eléggé restellem! – bánta Rab Péter. – megvoltam haragudva a borjú miatt. Azt gondoltam, hogy a farkas pusztította el.

   Türelmetlenül intette le az öreg pásztor.

    - Gyilkos vagy, Péter! "

                    - A kígyók VX

" - Ez az éjjeli kígyók, ideje!

  A harmatban szoktak fürödni az éjjeli kígyók.

  Mozdulatlan fény ült a tisztáson.Falevél se moccant. a havasi ember megfeszített érzékkel figyelt,

  majd óvatosan, lágyan füttyentett. riadtan kémlelt át az alvó emberre, de az nem mozdult.... Most ismét

 belebújt arccal a fűbe és újra belebugyborékolt a halk, meleg, izgató fütty a tisztásba. " 

Hajdúsági Múzeum 

Hajdúböszörmény   

   Kossuth ut.1