2014. november 23., vasárnap

Orfeoszínház - Nyírő József a havasok könyve.Ősz

Kapcsolódás a természet és ember viszonyában, állati természet az emberben, természet bemutatása, avagy pszichológiailag önismeretre való rávezetés..." ahogy tettszik "

Mesélő Orfeoszi ( O.Szabó István ) 





orfeoszi mondja: beszélek hozzád, hogy tudomásodra
hozzam, amit a száj, sziv tud.
Mesélek neked, hogy amit látok, te is lásd. Lásd, hogy látsz.

                                                    2014.11.24. Hétfő. fél 6 

                                                       - belépés díjtalan - 




FADÖNTŐ EMBEREK

" Három napja nem halottam emberi szót. Félig már megbolondított a havas . "

" Aljában favágók táboroztak. Száraz gallyakat tördelve ereszkedtem le hozzájuk.
                - Jó napot ! 
                Nem fogadták, csak zordan néztek. Dühösen repedt fekete markukba 
  köptek és tovább vágták a fát. 
                - Bánja az Isten! - gondoltam és odacammogtam a tűzhöz, mely az 
  egymásnak támasztott szálfákból hevenyészett kalyiba előtt kalyiba előtt kínlódott.
                A favágók elkísértek a szemükkel.
                - Hé mit keres maga itt! - károgott rám rekedten egyikük, de számba sem 
  vettem. 
                Kibontottam a hátizsákot, hogy faljak valamit.
                A favágó dühösen magasra emelte fejszéjét, és lesújtott a fára. " 

                " Pillanatra elfeledkeztek rólam. De csak pillanatra. 
  Baljós pillantást vetnek felém, hogy még ott vagyok. Nem szólnak, csak 
  megcsóválják a fejüket és odacammognak a másik fához.
                Baj lesz. 
                Ők is, én is, a fák is, az erdő is, minden tudta, hogy baj lesz!....A halál ólál-
  kodik itt.
                 - Az én halálom!- rezzentem meg és valami unszolt, hogy fussak innen, de        keményen összeszorítottam a számat.- Mit! Hogy elfussanak gyáván, mint a megvert
 kutya?...Az Istennek sem! "

                 " A fadöntő ember szégyenkezve, bánatosan mondta:
                 - Engedjen meg a tekentetes úr!
                 - Nincs semmi baj! Nem történt semmi! - bátorítottam és rámeredt a kenyérre
 szalonnára, ami ott hevert a lábainál a tűz mellett.
                 - Éhes vagyok! - hebegte lángoló orcákkal.
                 Megrendültem és kedvesen kínáltam:
                 - Hát egyél, testvér! ...nem tudtál szólni? "

A SZALONKAMADÁR

                 " Végét járja az erdő. A ragyogó arany, vörös, sárga, bronz, fekete, őszi színek
 eltűnőben voltak. Nedves, síró köd, hideg permet szállongott a szürke félvilágosságban.
 Az élet lehanyatlott. A víz is haldokolt és utolsó lélekzete szürke páraként feküdt rajta. "

" Minden várt valamit, ami történni fog és elkerülhetetlen, de ami ismeretlen, rejtett és titkos s csak sejteni lehet. A moha felborzolódott félelmében a fák lábain, a fekete rohadt gombák
összerogytak, a száraz füvek egymáshoz verték üres fejüket s csak a csendesen hulló fenyőtoboz koppant néha a földön. Ilyenkor minden lesüti a szemét és fél a nesztől is, hogy
semmi ne zavarja a havas kietlen és mégis fenséges haldoklását. "

                " - Piszt ! Piszt !
                  Mi ez ? Ki mer pisszegni ?
                Alig pár lépésre tőlem valami tompán levágódik, mintha az erdőből követ hajítottak volna utána. A két  nagy ijedt szemről látom, hogy szalonka. A tekintetemmel melengetem egész alakját: magas homlokát, hosszú keskeny csőrét, rozsdaszínű, csíkozott
alakját: magas homlokát, hosszú, keskeny csőrét, rozsdaszínű, csíkozott testét, a földhöz 
nyomott szennyesfehér torkát. Kékes lábait, behúzza maga alá. Nem mozdul. Talán már a szíve sem ver. Valami lelte. Tudom már. olyan erővel jött, és olyan szerencsétlenül vágódott le egy hegyes kavicsra, hogy kövér melle meghasadt. "

" Mi lehet az oka, hogy az óvatosságról így megfeledkezett! Szép barna szemei irtózattal meredtek szét és tárt szárnyakkal úgy fekszik, mintha a földet védené és kicsi, véges tollacskáival az egészet le szeretné teríteni. -,,Jaj! Ne bántsátok!" 
                 Ki mondotta meg neki, hogy nagy veszedelem fenyegeti a földet és ki adott erőt
 a gyenge madárkának, kit a legkisebb ág is agyon sújthatna, hogy ezt a pokolba megcímzett, nyomorult földet védje ? "

" Az igaz, hogy reggel kicsit szégyelltem magamat, de az is igaz, hogy a változás ami jött, amitől féltünk, mégis megtörtént. 
                  Pedig egyszerűen annyi történt, hogy azon éjjel leesett a hó s mikor visszamentem a csutakosba a puskámért, a szalonkát ott találtam megfagyva, széttárt szárnyakkal, akkor is a földet védve és szája el volt nyílva, mintha utolsó segélykiáltása után, többé nem bírta volna összefogni, vagy - mikor látta. hogy nem tehet semmit a végzet ellen - talán önmaga tátotta ki száját, hogy felfogja ennek a szerencsétlen, megkínzott, bűnös, földnek utolsó lélekzetét. "  


A HAVAS HALOTT


"  Azon a napon a vadmadarak látszólag minden igaz ok nélkül nyugtalankodni kezdettek.
Sasok veszekedtek a levegőben, vércsék vijjogtak, a sólymok nyilallva vágtak be a sziklák 
hasadékaiba, a fákról felkerekedtek a varjak és fekete csapatokban károgtak le a falvakba. "

" Az öreg magános vérmedve éppen téli álomra készült s nehezen kapaszkodott fel a sziklák között, Sajgóbérce oldalában a barlangjához és a fensík peremén lihegve megállott.
az utolsó napokban ő is különös változáson ment át. Nyugtalan morcos, ingerült volt, nehéz fejét alig bírta, egy hét óta se étel, se ital ízlett és álmosan ásított fel a homályos égre. Zavaros vágyak, kínozták és előretűrődött homloka alatt égő apró szemei már fekete ködben láttak mindent. " 

" Csak a szerencsétlen pásztorember nem sejtett semmit. Harmadik napja vonultak hazafelé lassan, kíméletesen legelve, delelve, elöntve a torkáig rágott havasi legelőket. A pásztor büszkén néz végig a háromszáz darab gyönyörű állaton és elszorul a szíve, ha arra gondol, hogy meg kell válnia tőlük. Nem is juhok ezek, hanem saját gyermekei. "

" A vérmedve a szakadék szélén elégedetten húzódik a sziklaszirtek védelmébe, és hatalmas testével előremered, hogy jobban lásson. 
                   Ez az amire várt! Ha tudna, felkacagna örömében, mert a pásztorember megremeg és halálsápadt lesz. 
Tudja, nincs menekvése. Akit ezt az eget, földet romboló fergeteg meglep vége van annak.
Ha a  juh menekülve, futni kezd előre, felragadja a földről, és percek alatt a fákhoz, földhöz, sziklákhoz veri. "

" A vihar, mintha szót fogadna, rettentő táncba kezd. A szerencsétlen pásztorember azonban észre sem veszi. A fehér hóözönön át, minden érzékével csak a juhait lesi. 
A nyájat, minden örömét, büszkeségét, egyetlen boldogságát. háromszáz szép gyermekét.
..Csak megmeneküljenek, nélkülük az ő élete sem ér semmit. "

" A havas halott.
  Csak a hó hull szépen, csendesen, hogy eltakarja a világ szennyét. "


Hajdúsági Múzeum  



 Hajdúböszörmény   
   Kossuth ut.1





















2014. november 6., csütörtök

No akkor egy kis tudomány.


A számítógépet az emberről másolták. No de ki is teszi ezt? Az ember.
Az ember teremtő és ő MAGa a teremtett. Ki ki MAGa a saját világát teremtette, teremti..
Vegyünk alapul egy számítógépet. Igen, de melyiket? A comodorral, vagy a sakkgéppel esetleg egy machintossal kezdjük? MAGával az emberel? A " tudomány " gyógyszeripartól kezdve az élelmiszerekig követi azaz másolja a meglévőt, az un. természetest.

Tovább csökkentheti a számítástechnikai alkatrészek méretét egy új kutatási eredmény

Az iskolákban tanított,  elavult tanítások, alapján.

                                                                    Erdő részlet



                                                                   Szobai légtisztító


 MAGyarázat nem kell hozzá.

Kapcsolható hozzá, az új közösségi hálózat működése.

Részletesebb leírás az alábbi linken.

ello.co-feketén-fehéren