2016. március 5., szombat



                                                                    Diófalevél 

           
               A diófalevél hasznosítása. A komposztáláson kívül 
          amennyiben sok a levelünk, fel lehet használni kerítés 
          mellé. Köztudott hatásának köszönhetően, semmilyen 
          más növényt nem enged nőni. Munkát, energiát takarít
          vele meg az ember, amit másra fordíthat. 


2014. december 25., csütörtök

Orfeoszínház - Nyírő József a havasok könyve. Tél

Kapcsolódás a természet és ember viszonyában, állati természet az emberben, természet bemutatása, avagy pszichológiailag önismeretre való rávezetés..." ahogy tettszik "

Mesélő Orfeoszi ( O.Szabó István ) 

orfeoszi mondja: beszélek hozzád, hogy tudomásodra
hozzam, amit a száj, sziv tud.
Mesélek neked, hogy amit látok, te is lásd. Lásd, hogy látsz.


 2014.12.29. Hétfő. fél 6
- belépés díjtalan - 

GERGŐ LEGYEN A TE NEVED

 " Háromszor jött a kóbor farkas azon az éjszakán a kalyibához, ráfújt a tenyérnyi ablakra, hátsó lábaival hányta a havat s kísértetiesen vonított. Ingben-gatyában, mezítláb kiment Gergő a fészivel s elriasztotta, de harmadikszor maga is azt mondta az asszonynak:--Belé kell nyűgunni!... Méges meghal kicsi Gergő! A farkas megjelentette!--Jaj, csak meg vóna keresztelve! — sikoltott a me nyecske.A halál maga is elég nagy baj, de rettenetes, ha valaki kereszteletlenül hal meg. Sem ég, sem föld be nem fogadja, a lelke sírva jár a havason a világ vé gezetéig. "  


" --Mit akarsz többet azért a két rongyos szekér fáért! — támadott rá az öreg. — Ha még jósokat jár a szád...Gergő ijedten behúzta a nyakát, a kürti zsebibe be tette a szentdolgokat s elindult.--A szentkeresztet s a könyvet osztón hozd vissza!--kiáltott utána Miháj bá s tekintélyesen odalépett az alig pislogó örökmécseshez, hogy vastag ujjaival levegye a hammát...Mire Gergő kiért Szépaszó tetejére, a havazás meg szűnt. A havas teljes pompájában ragyogott. Semmi sincs szebb a frissen behavazott puha, fehér erdőnél. Még ezt a félvad Gergőt is megejtette tiszta varázsával és szinte áhítattal ment a magasságokba nyúló szép szálfák között, melyeknek mindenike mintha gyönyörű ezüstoszlop volna, az erdő hatalmas templomában. " 


   "  ---Nincs baj, semmi baj! — hebegi. — Már tudom, hogyan kell keresztelni! — hazudik, hogy a zord, vad férfit megnyugtassa. — Megolvastam a könyvből!...Gergő elhiszi és feléled benne a reménység. Kapja a poharat, feszületet és az asszony kezébe nyomja.---Akkor fogj hozzá!Szegény asszony áll pillanatig, szeme segítségért repdes, de hirtelen nagy, meleg gondolat lobban fel benne.
Térdre veti magát a gyermek ágya előtt, egyik kezében a feszülettel, másik kezében a jégcsap-szenteltvízzel. Forró csókkal megtisztítja kicsinye homlokát, a jégcsappal keresztet rajzol rá és mondja, ahogy tudja:Kicsi Gergő, én téged megkeresztellek…A férfiben szintén feléled az emlékezés.---Jól van, Rózsáli! — dicséri boldogan.Az asszonyt azonban elkapta a szent hit.---Most kied következik! parancsolja az urának.
Erdei Gergő pedig szintén kiegyenesedik, ujjai közé fogja a jégcsap-szenteltvizet, ő is keresztet rajzol a gyermek homlokára s keményen azt mondja:
---Gergő legyen a te neved!
És vastag hüvelykujjával megnyomja a keresztet a gyermek homlokán, mert ő nem tud írást, ami fölött nem is lehet csodálkozni..." 

MOST MÁR JÖHETSZ JÉZUSKA
 " Idefenn a setét havasok között minden esztendőben baj van a karácsonyi szent ünnepekkel. Ezeknek a szegény, egyszerű, pásztorembereknek, favágóknak, kik esztendők óta itt vágják a fát valami brassai zsidóknak, - ha haragszik Szentfelsége, ha nem - semmiképpen nem lehet úgy megülni a szent ünnepeket, ahogy az Írás parancsolja: éjféli misével, betlehemmel, pappal, tömjénnel, orgonaszóval, deák nyelven, gyönyörűséges evangéliumokkal. Ami nem lehet, hát nem lehet. Eleget erőltették, de nincs mód benne no! Egyik esztendőben hárman-négyen szinte életük árán vágtak át a mellig érő havon, jégen, farkasok nyála freccsent az arcukba, minden veszedelemmel megküzdöttek s csak amikor beérkeztek a faluba, akkor derült, ki, hogy kerek négy nappal azelőtt megvolt a karácsony s ők hiába jártak. Elvétették az időszámítást, amin nem is igen lehet csodálkozni. Eleget ette a méreg, hogy ebben az esztendőben egy faláska Jézust sem kaptak. Még ki is kacagták a faluban. " 
 "Az Istennek se értem a dolgodat, Péter! Minek e tűzlángjának nem tudtál ott ülni, ahol voltál, a jó meleg tömlecben, ahol minden kényelmed megvolt? Minek kellett kifutnod a bajba, nyomorúságba?
A gyilkos arcát hirtelen fény verte át. Forró volt a szava is, mikor bevallotta.
A gyermek miatt!... Van félesztendeje, hogy semmi hírt sem kaptam felőle.. Osztán itt van a szent karácsony is… Reám jött, hogy csenáljak neki kicsi karácsonyfát, jászolykát, Jézuskát s együtt énekelgessünk el mellette. Kicsi harisnya es kéne neki, csizmácska a télre, gúnyácska, jó meleg kurticska.. Hisze nincs senkije, ki gondoskodjék róla.
Hát ezért? – enyhült meg Ülkei Ádám.
Ezért! Ülkei Ádám nézte a tüzet s azt mondta keményen:
- Jól tetted, Péter, hogy megléptél! Reggel bémegyek a faluba s kihozom a fiadat… Úgy-e, Dénöskének hívják?
Annak! – hebegte boldogan a gyilkos, elszédülve a tűz mellett. - Aztán legyen ami lesz! – motyogta, mert az ilyen félvad erdei emberek önmagukkal is beszélnek.
      – Dőljünk le legalább fertály órára! – biztatta Ülkei Ádám. – Eltőt az üdő, nyúgodjunk valamit! "
Jelentem alásan, a gyílkos Pétert, ki megszökött a tömlöcből, az éjszaka sebesülten egymagam elfogtam, megkötöztem s most kérem a fejire kitűzött ezör pengőt! A jegyző tisztességes ember volt, megundorodott a vérdíj utáni mohóságtól.
Szégyelhetné magát! Ráér még megkapni azt a pénzt!
- Nekem most kell! Csökönyösködött Ülkei Ádám.
  • Nekem most kell! – remegett a hangja a vad embernek - mert ma van karácsony este s én azt a pénzt a Péter árvájának szántam, Dénöskének… Szeretnék rajta kicsi csizmát, venni, kicsi harisnyát, jó meleg posztó kurticskát, báránybőr sapkát, hogy meg ne fázzék télen… Legalább annyi öröme legyen szegény árvának..Az a pénz úgyis a gyermeket illeti. Az apja az életével fizetett érte... Legalább az a pár krajcár maradjon utána. Senkinek nagyobb jussa nem lehet hozzá, mint annak az ártatlan gyermeknek. Legalább neki legyen karácsonya ebben a cudar világban!...
  • Nincs igazam?
...Míg a jegyző reszkető kézzel a penna után nyúlt, hogy intézkedjék, a vad pásztor szálfa-egyenesen, büszkén körülnézett az irodában, hadd lám, van-e valaki, ki azt meri mondani, neki nincs igaza… Mikor a pénzt megkapta s estére el is intézte, amit akart, a hóna alá szorította a csizmácskákat, kicsi harisnyát, kurticskát s büszkén felszólott az égbe:
- Most már jöhetsz Jézuska!...

MÁTÉ, A KUTYA
" Látszólag semmi baja nem volt Ártó Káruj bának s mégis egy este azt mondta a kutyájának:
Mit gondolsz, Máté, hazamenjek-e meghalni, vagy itt maradjak?
Emberi nevet adott a kutyájának, hogy legyen, akivel elbeszélgessen, mert ebben az istenverte havasban kétnapi járóföldre emberi teremtménynek híre-pora sincsen. Titokban hamuzsírt főzött az öreg s az efféle tiltott dologgal jó elhúzódni olyan helyre, hol a nyomát sem sejtik az embernek. Olyan sötét ősvadon volt, ahová elrejtőzött Káruj bá, hogy aki betette a lábát, úgy érezte, mintha minden lépéssel száz esztendőt menne vissza az időben. Így télen mégis kivilágosodott valamennyire az övig érő hótól, de a hideg akkora volt, hogy még a vadállatok is messzi elkerülték.
Máté, a kutya azonban hűségesen kitartott és éjszakánkint egymás mellé bújva aludtak a kalyibában a tűz mellett. A karácsonyi szent ünnepeket is együtt ülték meg friss, jó egészségben. Akkor se érzett semmi fájdalmat, mikor a kutyáját megkérdezte, hogy hazamenjen-e meghalni, vagy itt pusztuljon el a havason, ami végeredményben mindegy. "
Azért mégis rosszul van berendezve ez a világ, hogy az ember még halála napján se tud a sok dologtól szabadulni. Hagyatéka úgyszólván semmi se volt Káruj bának, mégis úgy eltöltötte a drága napot, mintha hat- ökrös nagy gazda volna. Amíg a szerszámokat: fejszét, szekercét, fúrót, egyet-mást számbavett s a ravatalt is gömbölyű fenyőcsapokból összerótta, jó vastagon beterítette szénával, a tűzhelyet is ellátta fával, hogy amíg életben van, legalább legyen, mit a tűzre vetni — biza este lett. Különben is kurták ezek a téli napok, mint a nyúl farka.
Valahogy mégis elkészült.
Aztán megették az utolsó vacsorát is Mátéval, a kutyával. Még tréfált is az öreg:
Legalább egyszer az életben lakjunk jól! " 
Napok, talán hetek múlva, valami sebzett vaddisznóthajszoló vadászok találták meg a két holttestet.
A kutya akkor is a gazdája fölé borzadva négy lábon állott, merevvé fagyva és széttágult két orrlikából két véres jégcsap nyúlt ki.
Kicsit csodálkoztak a vadászok, hogy sem vadállat nem bántotta egyiket sem. sem a kutya el nem menekült. Pedig elég lett volna egyetlen mozdulat, hogy a halott ember kéziből kirántsa a láncát, vagy egyetlen harapás a halott kezére, hogy megszabaduljon és megmentse az életét. Egyiket se tette. Ugyanazon a helyen maradt, ahol gazdája elzuhant. A hátára aranyos hó rakódott.
A vadászok meghökkentek, mikor meglátták a halálban is őrködő kutyát, valamelyikük fel is tette a kérdést, hogy miért nem menekült el a kutya, miért maradt itt, de aztán vállat vontak.
Talán tudták, hogy a mai világban embernek érthetetlen nagy dolog történt ezzel a kutyával, talán nem tudták.
Mindegy!
A kutyát félrerúgták az útból, az embert hazahozták. Azt sem mondták „félkalap” annak a szerencsétlen állatnak.
A halott Káruj bá fia a temetés után mégis kiment egy kővágó csákánnyal, ásóval, hogy a szerencsétlen ebet bekaparja a földbe, de akkorra Máté, a kutya eltűnt. Hó lepte-e be, vad hurcolta-e el, mi történt vele, nem lehet azt tudni.
Az is lehet, hogy... Mert innen a Nyilánk tetejéről csak egy lépés a mennyország...
(VÉGE.)

Hajdúböszörmény 

Sillye Gábor Művelődési Központ és Közösségi Ház 

2014.12.29. Hétfő. fél 6
- belépés díjtalan - 







2014. november 23., vasárnap

Orfeoszínház - Nyírő József a havasok könyve.Ősz

Kapcsolódás a természet és ember viszonyában, állati természet az emberben, természet bemutatása, avagy pszichológiailag önismeretre való rávezetés..." ahogy tettszik "

Mesélő Orfeoszi ( O.Szabó István ) 





orfeoszi mondja: beszélek hozzád, hogy tudomásodra
hozzam, amit a száj, sziv tud.
Mesélek neked, hogy amit látok, te is lásd. Lásd, hogy látsz.

                                                    2014.11.24. Hétfő. fél 6 

                                                       - belépés díjtalan - 




FADÖNTŐ EMBEREK

" Három napja nem halottam emberi szót. Félig már megbolondított a havas . "

" Aljában favágók táboroztak. Száraz gallyakat tördelve ereszkedtem le hozzájuk.
                - Jó napot ! 
                Nem fogadták, csak zordan néztek. Dühösen repedt fekete markukba 
  köptek és tovább vágták a fát. 
                - Bánja az Isten! - gondoltam és odacammogtam a tűzhöz, mely az 
  egymásnak támasztott szálfákból hevenyészett kalyiba előtt kalyiba előtt kínlódott.
                A favágók elkísértek a szemükkel.
                - Hé mit keres maga itt! - károgott rám rekedten egyikük, de számba sem 
  vettem. 
                Kibontottam a hátizsákot, hogy faljak valamit.
                A favágó dühösen magasra emelte fejszéjét, és lesújtott a fára. " 

                " Pillanatra elfeledkeztek rólam. De csak pillanatra. 
  Baljós pillantást vetnek felém, hogy még ott vagyok. Nem szólnak, csak 
  megcsóválják a fejüket és odacammognak a másik fához.
                Baj lesz. 
                Ők is, én is, a fák is, az erdő is, minden tudta, hogy baj lesz!....A halál ólál-
  kodik itt.
                 - Az én halálom!- rezzentem meg és valami unszolt, hogy fussak innen, de        keményen összeszorítottam a számat.- Mit! Hogy elfussanak gyáván, mint a megvert
 kutya?...Az Istennek sem! "

                 " A fadöntő ember szégyenkezve, bánatosan mondta:
                 - Engedjen meg a tekentetes úr!
                 - Nincs semmi baj! Nem történt semmi! - bátorítottam és rámeredt a kenyérre
 szalonnára, ami ott hevert a lábainál a tűz mellett.
                 - Éhes vagyok! - hebegte lángoló orcákkal.
                 Megrendültem és kedvesen kínáltam:
                 - Hát egyél, testvér! ...nem tudtál szólni? "

A SZALONKAMADÁR

                 " Végét járja az erdő. A ragyogó arany, vörös, sárga, bronz, fekete, őszi színek
 eltűnőben voltak. Nedves, síró köd, hideg permet szállongott a szürke félvilágosságban.
 Az élet lehanyatlott. A víz is haldokolt és utolsó lélekzete szürke páraként feküdt rajta. "

" Minden várt valamit, ami történni fog és elkerülhetetlen, de ami ismeretlen, rejtett és titkos s csak sejteni lehet. A moha felborzolódott félelmében a fák lábain, a fekete rohadt gombák
összerogytak, a száraz füvek egymáshoz verték üres fejüket s csak a csendesen hulló fenyőtoboz koppant néha a földön. Ilyenkor minden lesüti a szemét és fél a nesztől is, hogy
semmi ne zavarja a havas kietlen és mégis fenséges haldoklását. "

                " - Piszt ! Piszt !
                  Mi ez ? Ki mer pisszegni ?
                Alig pár lépésre tőlem valami tompán levágódik, mintha az erdőből követ hajítottak volna utána. A két  nagy ijedt szemről látom, hogy szalonka. A tekintetemmel melengetem egész alakját: magas homlokát, hosszú keskeny csőrét, rozsdaszínű, csíkozott
alakját: magas homlokát, hosszú, keskeny csőrét, rozsdaszínű, csíkozott testét, a földhöz 
nyomott szennyesfehér torkát. Kékes lábait, behúzza maga alá. Nem mozdul. Talán már a szíve sem ver. Valami lelte. Tudom már. olyan erővel jött, és olyan szerencsétlenül vágódott le egy hegyes kavicsra, hogy kövér melle meghasadt. "

" Mi lehet az oka, hogy az óvatosságról így megfeledkezett! Szép barna szemei irtózattal meredtek szét és tárt szárnyakkal úgy fekszik, mintha a földet védené és kicsi, véges tollacskáival az egészet le szeretné teríteni. -,,Jaj! Ne bántsátok!" 
                 Ki mondotta meg neki, hogy nagy veszedelem fenyegeti a földet és ki adott erőt
 a gyenge madárkának, kit a legkisebb ág is agyon sújthatna, hogy ezt a pokolba megcímzett, nyomorult földet védje ? "

" Az igaz, hogy reggel kicsit szégyelltem magamat, de az is igaz, hogy a változás ami jött, amitől féltünk, mégis megtörtént. 
                  Pedig egyszerűen annyi történt, hogy azon éjjel leesett a hó s mikor visszamentem a csutakosba a puskámért, a szalonkát ott találtam megfagyva, széttárt szárnyakkal, akkor is a földet védve és szája el volt nyílva, mintha utolsó segélykiáltása után, többé nem bírta volna összefogni, vagy - mikor látta. hogy nem tehet semmit a végzet ellen - talán önmaga tátotta ki száját, hogy felfogja ennek a szerencsétlen, megkínzott, bűnös, földnek utolsó lélekzetét. "  


A HAVAS HALOTT


"  Azon a napon a vadmadarak látszólag minden igaz ok nélkül nyugtalankodni kezdettek.
Sasok veszekedtek a levegőben, vércsék vijjogtak, a sólymok nyilallva vágtak be a sziklák 
hasadékaiba, a fákról felkerekedtek a varjak és fekete csapatokban károgtak le a falvakba. "

" Az öreg magános vérmedve éppen téli álomra készült s nehezen kapaszkodott fel a sziklák között, Sajgóbérce oldalában a barlangjához és a fensík peremén lihegve megállott.
az utolsó napokban ő is különös változáson ment át. Nyugtalan morcos, ingerült volt, nehéz fejét alig bírta, egy hét óta se étel, se ital ízlett és álmosan ásított fel a homályos égre. Zavaros vágyak, kínozták és előretűrődött homloka alatt égő apró szemei már fekete ködben láttak mindent. " 

" Csak a szerencsétlen pásztorember nem sejtett semmit. Harmadik napja vonultak hazafelé lassan, kíméletesen legelve, delelve, elöntve a torkáig rágott havasi legelőket. A pásztor büszkén néz végig a háromszáz darab gyönyörű állaton és elszorul a szíve, ha arra gondol, hogy meg kell válnia tőlük. Nem is juhok ezek, hanem saját gyermekei. "

" A vérmedve a szakadék szélén elégedetten húzódik a sziklaszirtek védelmébe, és hatalmas testével előremered, hogy jobban lásson. 
                   Ez az amire várt! Ha tudna, felkacagna örömében, mert a pásztorember megremeg és halálsápadt lesz. 
Tudja, nincs menekvése. Akit ezt az eget, földet romboló fergeteg meglep vége van annak.
Ha a  juh menekülve, futni kezd előre, felragadja a földről, és percek alatt a fákhoz, földhöz, sziklákhoz veri. "

" A vihar, mintha szót fogadna, rettentő táncba kezd. A szerencsétlen pásztorember azonban észre sem veszi. A fehér hóözönön át, minden érzékével csak a juhait lesi. 
A nyájat, minden örömét, büszkeségét, egyetlen boldogságát. háromszáz szép gyermekét.
..Csak megmeneküljenek, nélkülük az ő élete sem ér semmit. "

" A havas halott.
  Csak a hó hull szépen, csendesen, hogy eltakarja a világ szennyét. "


Hajdúsági Múzeum  



 Hajdúböszörmény   
   Kossuth ut.1





















2014. november 6., csütörtök

No akkor egy kis tudomány.


A számítógépet az emberről másolták. No de ki is teszi ezt? Az ember.
Az ember teremtő és ő MAGa a teremtett. Ki ki MAGa a saját világát teremtette, teremti..
Vegyünk alapul egy számítógépet. Igen, de melyiket? A comodorral, vagy a sakkgéppel esetleg egy machintossal kezdjük? MAGával az emberel? A " tudomány " gyógyszeripartól kezdve az élelmiszerekig követi azaz másolja a meglévőt, az un. természetest.

Tovább csökkentheti a számítástechnikai alkatrészek méretét egy új kutatási eredmény

Az iskolákban tanított,  elavult tanítások, alapján.

                                                                    Erdő részlet



                                                                   Szobai légtisztító


 MAGyarázat nem kell hozzá.

Kapcsolható hozzá, az új közösségi hálózat működése.

Részletesebb leírás az alábbi linken.

ello.co-feketén-fehéren